Úton útfélen

Most épp Lisszabonban - hogy ezt mért kell két essel írni? - szóval itt ülök az állatorvos Johnny barátnőm lakásában - aki egy "visszatérő" (bnei anuszim= olyan zsidók, akik az Ibéria félszigeten maradtak és a 16. században megkeresztelkedtek), miközben ő meg valahol esküvőt ünnepel... Szóval enyém a kéró, egyetlen dolgom volt a két macskának enni adni. Az egyikőjüket JAP-nek hívják, és tényleg olyan, mint egy kis elkényeztetett pi...a. Tegnap kitettem a szobámból, gondoltam mégsem alszunk együtt tekintve, hogy allergiás vagyok a macsakaszörre, és hát amúgy is, még alig ismerjük egymást! Ma reggel mindenütt kerestem, de sehol sincs. Ilyenek ezek a macskák. Megsértődnek, és kész, könyöröghetsz, hogy visszafogadjanak a kegyeidbe. Mindenesetre remélem meglesz, különben Johnny engem fog kitenni...

Tegnap eltekeregtem az időt, és végül már nem jutottam el az azulejo múzeumba, úgyhogy egyel több ok, amiért vissza kell jönni, ma ugyanis hétfő van - és persze semmilyen múzeum nincs nyitva.

Meglepő, hogy Portugália ilyen lepattant, és ennyire szembetűnő a szegénység. Főként Barcelona után. Mindeközben alapvetően szimpatikusabb, emberibb is. Eddig Porto volt a nyerő az utamon - sok hasonlóság Pesttel!, de alapvetően lábfeltevős, lazulós, és annyira meleg sem volt mint itt.

A portói kalandok egyik fénypontja az volt, hogy van egy hely, ahol lehet biciklit bérelni - ingyenesen. Nem egészen értem, hogy mire föl - de elég sok punk volt a kávézóban, mikor arra jártam - úgyhogy gondolom egyszerűen csak jófejségből. Már a kávézó is szuper - főleg a Sanitas felirat tetszett a falon lógó bekeretezett WC kagylón - Duchamp után szabadon - zseniális - 

Egyébként meg körben tele van vitrinekkel, amikben régi ócskaságok vannak. A bicikli persze nem volt olyan szuperül karban tartva mint a másik, amit Barcelonaban kölcsönöztem, az első fék konkrétan egyáltalán nem fogott, de hát ugye fizetni nem kell érte, szóval kussolok... 

 

Na akkor megindultam a brinyón az óceánhoz, merhát mégiscsak meg kéne nézni - és egyszer csak egy furcsa útra érek. Egy fém felfüggesztés az autóút mellett, ahol gyalogosok és / vagy biciklisták közlekedhetnek. Az egész fémből van, és a fele epró lyukacsokból áll, tehát miközben tekersz tulajdonképpen egy fél méteres kis fémlapon haladsz előre a Douro folyó felett, miközben látod magad alatt a mélyésget. Ez egy elég durva adrenalin flash, főleg mivel mindezt egy hatalmas kanyarban kell végrehajtani. Be kell valljam, a felénél ki is szálltam, és inkább az úton tekertem...végtére is vakációzni jöttem nem egyéni rekordot dönteni... next time - lehet -

Portoban egyébként a legjobb a hostel volt, ahol aludtam, a Poets Hostel - függőággyal, kerttel, reggelivel - egyszerűen fántásztikus! Persze Portoba is vissza kell térni, mert végül a borkóstolás elmaradt, volt viszont villamosozás, meg lazacevés, és választási hepaj, meg egy házat is találtam, ahol a ház tetején egy mágen dávid van - ez vajon mi lehet?

 

öko-bio-ezo zsidók

A hétvégén valahogyan egy rakás kecskével meg több tucat zsidó aktivistával találtam magamat együtt a Connecticuti erdőségben. Ez itt a New Yorktól csak két órányira lévő Isabella Freedman Retreat Center (IF)

Bár alapvetően nyitott vagyok a spirituálisra - bármit is jelentsen ez a szó -  mégis volt némi fenntartásom ez iránt az öko-bio-ezo iránt, azt meg nem annyira értettem, hogy jön ebbe bele a zsidóság. És persze nem mondom, hogy összeállt a kép, de kezd derengeni,. Persze ki ne érezné jól magát egy ilyen csodálatos környezetben - az erdő közepén, egy tó partján, ahol madárcsicsergésre ébredsz és csak bio ételeket eszel. De ami tényleg jó ebben az egészben, az az, hogy ezt itt teljesen hitelesen csinálják: a szappan, a WC, a jurtában a fapadló, a kecskék tejéből készült sajt, a leghatékonyabb (német) kazán és még sorolhatnám mind-mind az ökológiai fenntarthatóság legújabb szabályainak megfelelelő. Mindezt zsidó kontextusba helyezik- tóparti zsinagóga, kóser ételek, zsidó szövegek, zsidó könyvek, ami tényleg egy érdekes plusszt ad, egy további kapcsolódási pontot. Persze azért van ami túl sok / vagy kevés - pl. a spirituális kabalath shabath elég gyér volt, amin részt vettem - de volt konzerv és orthi is, egyébként.

Első nap órákat töltöttem a könyvesboltban - próbáltam megérteni, megfejteni, hol vagyok - ennek az egésznek a “szakirodalmán” keresztül. Elképesztő, hogy mekkora kultúrája van az spirituálisan alternatív (renewal, spiritual, jóga, kabalah, stb.) és a társadalmi igazságosságra koncentráló zsidóságnak Amerikában. A kettő kapcsolata egyébként nem egészen egyértelmű, de létezik - és ez a konferencia ahol vagyok szintén ezt próbálja meg artikulálni. Spiritual activism, kabalah, zsidó jóga – amiben a héber betűket testesíti meg az ember - renewal, rekonstruktionista- LMBT zsidók - organikus zsidó szakácskönyv - haszid bölcsességek – kóser, helyben készített orgnikus kimcsi, zsidó meditáció, gyógyítás, aktivizmus, vallás - and beyond. Működött a dolog - az összes zsebpénzemet sikerült cédékre költeni - pl. megvettem Rav Raz két cd-jét, amit kerestem Jeruzsálemben, de nem találtam, pedig mondta valaki, hogy látta - hát idáig kellett eljönni érte, Connecticutba...

Az IF egyébként egy  önfenntartó organikus gazdálkodás - egy olyan hely, ahol számos program van év közben – dobolás, meditáció, zeneworkshop, bio-gazdálkodás, szukot, pésach, stb. Hosszabb-rövidebb ideig itt fel lehet töltődni, tanulni, vagy csak bérbe venni a faházakat ha tréninget, konferenciát sakarunk zervezni. Mindehhez kóser konyha, jurta-zsinagóga-újrahasznosított (tálalóból) készült tórszekrénnyel -
de van rendes zsini is a tóra néző ablakokkal. A központot még  1893-ban hozta létre a dolgozó zsidó lányok társasága. Céljuk egy olyan nyaralóhely létrehozása volt, ami a főként a ruhaiparban dolgozó szegényebb lányok pénztárcájának megfelel. Vagyis ha jól értem teljesen ingyenes volt, és még azt a bért is kifizették nekik, amitől a nyaralás ideje alatt estek el. A 41-es évektől már koedukált nyári programok is voltak itt, rászoruló iákoknak, leszerelt katonáknak. Az 50-es években foglalta el mai helyét, és ekkortól  a new yorki zsidó közösség idősebb tagjai jártak ide pihenni. A 90-es években ketdődött itt az “ökozsidóság”  a Teva  programmal, ami általános iskolásoknak szól. 2003-ban indult az Adama program, ami egy hat hónapos zsidó környezetvédelmi ösztöndíj egyetemisták és fiatal felnőttek számára. Az IF egy CSA, ahonnan hetente szállítják el a termesztett élelmiszereket.

A kóserságot és a fenntarthatóságot nem mindig egyszerű összeegyzetetni- pl. savanyúságot is készítenek, de az üvegeket, amelyekben tárolják kósersági előírások miatt nem tudják újrahasznosítani. Az élelmiszert, amit itt fogyasztunk egyébként helyben termesztik, és azokat az élelmiszereket, amit máshonnan kell ideszállítani, növényi olajjal működtetett teherautóval szállítják ide! A növényi olajat a környező éttermekből gyűjtik össze.

Ezt a farm egyik aktív üzemeltetőjétől tudom, aki mellesleg beszél magyarul, mindkét szülője magyar, és kiderült, hogy a Kőlevest üzemeltető Kápszi unokatestvére...

Ami azért is vicces, mert tavaly a Kőlevessel, Kápszival dolgoztunk együtt a Bánkitón, ami egy hasonló projekt - élmény - tó + zsidók + társadalmi igazságosság + ökológia / fenntarthatóság
annyi, hogy ez itt kevésbé civilizált, ez itt nem egy falu, hanem egy tábor, és nem csak négy napig, hanem egész évben üzemel. Vicces, hogy ahogyan a zsidó jóga - renewal - social justice egyveleg valami holisztikus - minden egy - filozófiát valósít meg - a világ két különböző pontja - Bánk és Falls Village - ennyi szálon kapcsolódhat.

A konferencia neve SIACH  párbeszédet, de meditációt is jelent, valamint ez a szó a messisás szónak az alapja is.  Olyan zsidó szervezetek vezetői vannak itt, akik valamilyen "social justice" projektet visznek., főként amerikaiak, de van sok izraeli is, meg brit.  Tegnap pl. az AJWS igazgatója, az itteni social justice sztár, Ruth Messinger beszélt. A konferencia amerikai szervezője a Hazon, akik -többek között - biciklis felvonulásokat szerveznek, és elkötelezettek a társadalmi igazságosság irányába. Itt és működik tehát a tekerj a tóra jelszó - hehe.
Jó kis kikapcsolódás volt, sok érdekes projekt, szervezet ember - jó lett volna, ha több szó esik konkrét ökológiai-és társadalmi igazágosságal kapcsolatos problémákról - de úgy tűnik ez a talákozó inkább a networking-re volt jó - talán a következő alkalom több lehetőséget kínál erre - telmerült a lehetősége egy teurópai találkozónak - talán Pesten - egy év múlva pedig Izraelben lesz a következő nemzetközi meeting.

Nachlaot - egy másik zsidónegyed Jeruzsálemben

Nachlaot kicsit nekem Jeruzsálem zsidónegyede - mármint a régi pesti zsidónegyed értelmében - bár itt nincsen nyoma olyan kulturális és kocsmaéletnek, de mégis vannak hasonlóságok. Itt érezhető az a genius loci - ami talán egykoron Jeruzsálem egészére jellemző volt - megmaradt régi utcaszerkezet. Szűk utcák, apró terek, fák, bokrok, sokszázéves kövek, ajtók, macskák.


A régi házak helyenként romosak, elhagyatottak, és látni nem egy szegényebb házat is - de a negyed központi elhelyzekedése és történelmi, városépítészeti jellegéből fakadóan rendkívül értékes ingatlanok is találhatók itt -csak nem mind komfortos.



Nachlaot - ami héberül kb. épületeket jelent - a piaccal szemben lévő részen található kis sziget. Ami körülveszi mocskos, zajos és már a modern városépítészet nyoma - legalábbis a Bezalel és az Agripas utcak, ahol pl. a közlekedés egy ideje a buszforgalom miatt elviselhetetlen. (A Jafóról ide terelték a buszokat - mivel ott most már a villamos fog járni. Illetve jár is, csak felszállni nem lehet még - többféle verziót hallottam mikor lehet majd használni...elvileg November.)

Akárcsak Krakkó, Berlin, New York és Budapest régi (zsidó)negyedei, Nachlaot is népszerű diákok, művészek körében - ami itt némi hippi-vallásos verzióban jelenik meg. Így az itt található street art is erre reflektál.

Nachlaot style

Az itt kószáló a romantikus épületek, eldugott terek és narancsfák között számos régi gyönyörű kis zsinagógára lelhet. Itt található pl. Jeruzsálem egyik legjobb közössége, Rav Raz hippi-hászid rabbi vezetésével, az Aryeh és a Mishkanot utca sarkán. Egy kék kapun kell bemenni, majd egy meredek lépcsőn föl. A kabalath shabbath abszolút kihagyhatatlan, a sáchriszt inkább csak férfiaknak ajánlom, mert a tóraolvasás egészen a férfi részen történik, de középen van mehice, és általában a Rav, aki többnyire a sliach tsibur a mehice előtt áll, szimmetrikusan középen a férfi és a női rész között, miközben ritmikusan püföli a szidurt, de annyira, hogy jól látható egyes lapok már cafatokra estek, vagy egy részük hiányzik. Én itt értettem meg, mi az hogy kavanah. Nagyon sok éneklés - a tempó pedig elég visszafogott - kabalath shabath minimum 1,5 óra - viszont így majdnem minden imát értelmezve el lehet mondani. Gyakori a spontán tánc, sírás, nevetés, érdemes gyertyagyújtás után jönni mihamarabb, mert hamar megtelik.

Nem sok, de Nachlaotban is van azért szokásos városi szubkulti - egy hasznátruha bolt és két kocsma - pl. a Slow Moshe a Nisim Bachar környékén.
Egy apró közösségi központra is ráleltem, Haohel névre hallgat,  a Nisim Bachar 25 szám alatt, ahol lehet kapni designos Nachlaot tértképet, ami jelöli a zsinagógákat, boltokat - de még a gnizat is, ami a vallási iratok megsemmisítésére való konténer-gyűjtő. A Haohelben vannak önálló projektek is - tóraoktatás nőknek férfiaknak, szabadtéri kabalth shabath, közösségcentrikus vezetőképzés - és még sok más.

Nachlatoban találtam a legközelebbi edény-mikvét is - aki ilyesmire vágyik, megtalálja. A sárga felirat arra hívja fel a figyelmet, hogy a "tojvelók" a papírdarabokat ne dobálják a mikve körül szét. Az edényeket, evőeszközöket ugyanis csak úgy lehet megmeríteni, ha minden papírdarabot eltávolítunk róluk. Ez egyébként néha a művelet legnehezebb része, mert iszonyú erős ragasztókat használnak az edénycégek...

Ez persze csak a felszín, és ezen túl még sok-sok más apró meglepetéssel szolgál e különleges hangulatú városrész - felfedezőknek, kószálóknak első számú állomás!

Mi muna?

Év eleje óta izgatottan vártam, hogy milyen lesz Pészach Jeruzsálemben. Tavaly ilyenkor, mikor a Mózes Házban pár pohár bor után azt énekeltük, hogy Hashana habaa bJerushalaim egy pillanatig sem sejtettem, hogy ez egy önbeteljesítő jóslat lesz. A Széder este - és ezt előre tudtam - persze nem vetekedhetett az otthonival. Pésach mégiscsak egy diaszpóra ünnep, ott lehet igazán átérezni, meg hát Pesten évek óta a szokásos társaság, a szokásos humoros-ironikus szédertálazás - legutóbbi évben naranccsal - aztán zenélgetés, dajdaj. Itt végül  Yamin Moshe-ben kötöttem ki, egy barátom családjánál. Yamin Moshe a Palotanegyed és a Rózsadomb keveréke, a Jafó kapuval szemben lévő terület, ami az utóbbi pár évtizedekben igencsak felfutott és mára leginkább amerikai és francia gazdagok engedhetik meg maguknak, hogy itt lakjanak - kétségtelenül szinte már fáj, annyira gyönyörű, szűk utcácskáival, passzázsaival. Mindazonáltal a Széder nem volt masumasu - ahogy a héber mondja, inkább korrektnek nevezném, megcselekedtük, amit megkövetelt a haz(g)a-da... elmondtunk,  megittuk, bemártottuk, megkérdeztük, elrejtettük - és fél egyre már végeztünk is. Volt vicceskedés is, az Echad mi yodea-t úgy énekeltük, hogy mindenki kapott egy számot, és midnen alkalomma, amikor az ő száma jött sorra, akkor fel kellett állnia, és azt a sort csak ő énekelte - vicces volt.

Pesach többi napja viszonylag izgalom nélkül telt, sikerült majd minden étkezésre vendégsébe menni - itthon ugyanis az egész konyha le volt alufóliázva. Lakótársam még a kanapét is szétszedte, mert ő "érzi, hogy ott egy csomó morzsa van beszorulva"...mondjuk tényleg meglepődtem, mikor a kanapé alól egy pár cipőt söpörtem ki, melyeknek létezéséről odáig nem tudtunk...Szóval teltek a napok, a hag seni idejére már nagyon elegem volt a maceszből. Nem gondoltam volna, hogy végül nem a Széder este, hanem a Pesach kimenetele (kivonulás!) utáni chamec-orgia lesz a csúcspont.

Úgy történt, hogy az egyik -abszolút szekulár izraeli haver és a barátnője elvittek egy mimunára, ami egy marokkói mufleta-party. Az "Avram" bár tulajdonosánál volt a party,  a lakásán, amihez vagy 100 négyzetméteres kerthelyiség is járult. 

Kisebb embertömeg jött össze a nagy ünnepre. Volt zenekar is - Nino, nagy udmester játszottt,meg tantíványai, a színes ruhákban meg csak úgy ropták a népek. 

És persze ettünk mufletát, ami úgy néz ki, mint a palacsinta, de az íze nyersebb, és vajjal, mézzel, lekvárral megkenve szolgálják fel.

Meg egyébként is - őrült édességek voltak, mint pl. a paradicsomlekvár, meg hasonlók. A lényeg, a lényeg sok alkohol is fogyott - és egy ponton a rendőrség is megjelent - bár ez nem illett annyira a képbe, ugyanis az átlagéletkor mégiscsak 40 év volt - de hát a party az 40-en túl is party.

Így ért hát véget a sanyarúság hete, egy nagy össznépi dolce vitá-val

NU!

Valamelyik nap láttam Matisyahut az utcán!!

Na jó, nem is Matisyahu volt, hanem az emberméretű fotója egy kis helyiség előtt. Közelebb érve jöttem csak rá, ez valami hirdetés... és ha már odáig elmentem,  benzétem az apró üzelthelyiségbe, ahol kb. 8-10 féle póló  volt szépen fogasokra felaggatva és két kedves eladó,  fordult hozzám, akik részletesen elmagyarázták  hol is járok. Ez nem egy átlagos bolt!

Ez egy merchandising kezdeményezés, ahol  különböző NGO-kat és a hozzájuk tartozó ügyeket lehet támogatni. Egy póló viszonylag normál áron, kb. 2-3000 Ft-ért kapható, és jó minőségű. Attól függően, hogy az ember melyiket veszi meg, különböző célokat támogathat: pl. éhezőket Izraelben, szívbeteg gyerekeket, (köztük palesztín gyerekeket) akik Izraelbe jönnek operációra, Haitit, Gilad Shalit-ot, vagy a Karmel tűzeset áldozatait. Egy póló árából ha jól emlékszem kb. 20 % megy közvetlenül annak a szervezetnek, amelyiket a vásárlással támogatod.

Vannak nem közvetlenül jótékonysági projektek is, melyekhez csatlakozni lehet, ilyen pl. az Idan Reichel projekt, amit ezen az úton szintén lehet támogatni - bár ezt a pólót csak a weben láttam, a boltban nem; illetve ide tartozik az izraeli Függetlenségi Nyilatkozat szövegéből kirajzolódó Ben Gurion fej, vagy Hanna Szenes póló is - gondolom az ezekből származó bevétel a NU szervezet kapja meg fullosan, cserébe lehet a demokratikus Izrael - és a heroikus (magyar) zsidó  nők eszméjét támogatni.Ha!

A pólók belsejében, a szívhez közeli részen a pólókhoz tartozó történet olvasható - vagyis, hogy mit támogat az ember azzal, hogy a ruhadarabot megvette és hordja. Mondjuk nekem ez már egy kicsit sok - de aranyos ötlet.

Nekem nagyon tetszett az egész - az önkéntes a boltban, aki baromi lelkesen végigmondta az összes póló történetét, meg jópofák a pólók is. Egyből vettem is egyet ajándékba - lehet szavazni, vajon melyiket...

A hivatalos Nu weboldalon megtaláljátok az összes pólót és sztorit, rendelni is lehet, sőt megtervezheted a saját pólódat!

Nu, yalla!

MOHO Philadelphia

Péntek este a Philadelphiai Mózes Házban kötöttem ki. 7 után érkeztek az emberek és hajnal fél kettőkör még ment a buli...minden alkhol elfogyott - az itteni Mózesnek van komoly kis bárszekrénye is!

Itt négyen laknak, Cody - aki szuperjófej, és Chica nevű kutyája is itt lakik, Lawrence, aki tanár és éppen nagyon csajozósban van - így tegnap Cody javította helyette a diákok dolgozatait - meg két Rebecca, Rebecca Karp, alapítótag, aki az AJC-nél dolgozik és Becca, aki a National Museum of American Jewry múzeumban dolgozik.

Becca péntek este főzött tésztát és paradicsomszószt, de a menü alapjában véve abból állt össze, hogy minden vendég hozott valamit. Így roskadásig megtelt az asztal a legkülönbözőbb vega ételekkel. Persze a lakók előtte lekoordinálták ki mit, mennyit hoz. Kabalath shabath nem volt, viszont volt "Pimp my food" - vagyis mindenki, aki valamilyen ételt hozott, bemutatkozott és elmondta, mit sütött-főzött, mit tartalmaz és hogyan készült az étel.

Ez a bejáratnál lévő fotós fal - ilyet én is mindig szerettem volna, hogy legyenek kinyomtatva fotók - de aztán nem jutott már rá idő, pedig milyen jól néz ki!

A Philly Moishe House egyébként komposztál és organikus zöldségeket vásárolnak egy farmról. Ezt itt CSA-nak nevezik divatosan - Community Supported Agriculture. 

A vendégek nemcsak ételeket, de bort is hoztak. Challah volt itthon, az előző napi Jóga-lélegző-challahkészítő workshopról - míg megkelt a tészta a lányok jógáztak egyet. Egyébként itt is tépik a challát.
A kidus bort viszont nem adják körbe. A kézmosás megvan, és azoknak, akik nem tudják az áldást ki van írva egy lapra, ami a csap mellé van elhelyezve pontos magyarázattal - hogyan kell ezt tenni. Nem is tudtam, hogy a kezünket felfelé kell tartani a végén - érdekes, mindig tanul valamit az ember és jó látni - itt sem úgy jönnek világra az emberek, hogy mindent tudnak!

A Philliy Mózes csapat is elég aktív és amit jó volt hallani, kooperálnak a többi fiataloknak szóló szervezettel, havonta egyszer van egy meeting ahol koordinálják az időpontokat, meg minden egyebet.Kb. 100-200 emberhez érnek el.

Az emberek egyébként elég hasonlóak voltak a Pesti Mózes látogatókhoz, csak itt valahogy evidensebb a zsidóság mint otthon. Meg itt nincs Sirály.

A kiddust egy exMózesházlakó, Brian mondta (fejből). A ház tartozéka még a "Bible-raps" projekt gazdája, Rebecca pasija - őt láttam 11 után egy Pirkei Avottal rohangálni.

Egyébként viccesek - kiürült befőttesüvegeket használnak poharak helyett.

Egyetlen fotót készítettek az este. Előtte megkérdezték, van-e valakinek ellenvetése / akár vallási akár fotózás-fóbia. Ez már csak azért vicces, mert a Philly Mózes lakók egyébként teljesen szekulárisak, az egyikőjük komolyan tépelődött azon, hogy hogy berakhat-e valami zenét sábeszkor 11 után  - végül nem tette - de gondolom ebbe belejátszott az is, hogy ott volt az egyik nagy alapítvány munkatársa is. Ennek ellenére pl. kóserek - régebben csak vega konyhájuk volt, de most rendesen húsos-tejes. Perzse itt könnyebb kóser élelmiszert beszerezni, Phillyben 100 ezer zsidó él, kb. A vendégek által hozott ételeket műanyag evőeszközökkel szolgálják fel, a bort is műanyagohárból ittuk - így nincs mosogatás-para se kóserság para.
 

Van egy Moishe House Fame of Hall is, egykori lakókkal - meg Will Smith-el, amint épp Codyval haverkodik. Rajta van eX-Mózeslakó barátunk Brian is, akinek még mindig van kulcsa a lakáshoz! Mesélte, hogy már college ideje alatt be akart költözni, de nem engedték - valószínűleg az alkoholfogyasztási korhatárnak ebben szerepe lehet. Egyébként Brian matekot tanít és most éppen egy rekordot akar felállítani - ő akar az az ember lenni, aki a legtöbb Mózes Házba látogat el. Azt hiszem most 8-nál tart. Nyáron megy majd Pestre is!Beloruszba nem megy, mert néccá' dollár a vízum. Random.







Itt minden ki van ám találva - az ajtón kimenve egy kis táblán a távozóktól még egy utolsó kérdés: feliratkoztál már az emaillistára?



Szóval kóser az egész, és hihetetlen, hogy sok mindenben nagyon hasonló az otthonihoz. De akkor is igaz, hogy mindenütt jó, de legjobb otthon - a Pesti ház akkor is rulez!!! de ha már rulez - azaz szabályok - akkor Phillyből is lehet ötleteket meríteni!

Jom sisi beboker

Reggel jógzázni indultunk, de elmaradt, úgyhogy ehelyett beugrottunk a közeli (20 perc séta!) bageleshez egy kis lazac-creamcheese kombóért. Az előttem álló fekete kabátos, jólöltözött hászid 2000 bagelt rendelt jövő hétre - gondolom átuganak a haverjai...


A kis étkezde - főleg Jeruzsálem után - érdekes volt, főleg az apró részletek, mint pl. a kézmosó mellett műanyag pohárban elhelyezett apró bagedarabok, hogy kézmosás után egyből bekaphassa az ember - és az asztaláig menet közben akér beszélni is tudjon. Vagy a bekeretezett újságcikk a falon, ami egy orthodox zsidóról szólt, aki a New Yorki rendőrségnél kezdett el dolgozni. Vagy az "autnetikus kóser canolli" - és a felhívás - "Ride the donkey with a canolly, Spin the canolli, stb.A fali dekoráció egyébként csak és kizálóral Jeruzsálemet ábrázolta - halszemoptikás, fekete fehét, teliholddal - és persze az emberek - a fiatal orthodox pár - a kissé kattant idősebb orthodox férfi aki jiddisül beszél a vendégekhez - akik kissé aggódva, de rezzenéstelen arccal figyelik. És persze a Lubavicsi rebbe képe is kint volt.

Az utcán aztán nem messze szólt a zene is - polka - mintha az 50-es években lennénk - a micve tankból szólt a zene - egy fiatal bócher éppen egy hatalmas matricát ragasztott a micve tank oldalára, a középső egy piktogrammot ábrázolt, egész pontosan egy tfillint légoló férfit. Háromszavas jelszó volt felette - Connect. Empower. - erre a kettőre emlékszem.
Aztán láttam igazi sárga amerikai iskolabuszt, ami kifejezetten a Lubavitsiaké volt, és újépítésű lakások hatalmas hirdetését, ahol a jacuzzi és a tetőkert mellett a seling point "beautiful shul".A házak bejárata felett nem egy helyen üdvözlő szavak várják a messisást!

Azt hiszem végül is jó ötlet volt péntek reggel crown Heights haszid részén sétálgatni! - Ha legközelebb megyek, akkor több időt szánok majd rá.

Biking Brooklyn

Tegnap megvolt az áttörés. Végre sikerült átlendülni a "jet-lag"-en, így nem keltem ma hajnal 4-kor és nem aludtam el a mondat közepén még éjfél előtt ... Az áttöréshez bizonyára hozzájárult a félnapos biciklitúra a napsütéses Brooklynban.
Éljenek a bébetűsök, best things in life are B! Brooklyn Budapest Berlin Bicikli
Barcelona B'reshit Beto Basil - apropó Basil! Basil, a patkány a Faulty Towerből megvan? Bazsalikom a neve annak az "interkulti" kóser (tejes) étteremnek is, ami itt van a közelben, ahol lakom. A pizza fenomenális, de a többi olaszos étel is, de ami még inkább hírnevet szerzett ennek a helynek, az az, hogy egy talán kicsit meredek haszid-karibi  fusion! Crown Heights-ban ugyanis a két legnagyobb "etnikum" a haszid zsidók és a karibi fekák. Az étterem egy érdekes kísérlet arra, hogy lehet-e és hogyan egy olyan nyitott kóser éttermet üzemeltetni, ahova topban és miniszoknyában is be lehet menni, de szívesen járnak oda feketekipás, parókás népek is.A Basil egy éve nyílt - és abszolút kihagyhatatlan gasztronómiai és cross-cultural élmény!

De vissza a biciklihez - alább néhány emlékezetes pillanat. Az első vicces esemény azután történt, hogy éppen kiléptem az ajtón: egy apuka összekötve a kellemeset a hasznossal futás közben sétáltatta babakocsiban a gyermekét:

Hát ez New York - állítólag minden városnak van egy átlagsebessége, ami valamennyi lakójára jellemző - ez itt kicsit magasabb lehet, mint Kiskufélegyházán...

Csak a mi utcánkban több közösségi kert is van, Brooklyn egyes részein szinte minden sarkon egy!

Aztán egy nagyon szuper helyen ebédeltünk - a Veggie Burgert ajánlom mindenkinek

Ez Cobble Hill - meg a biciklim

Aztán tovább bringáztunk egészen az óceánig - ahol egy pár igényes játszótérre kalauzolt Sarah

Ez egy köztéri kiállítótér

Ez pedig Red Hook felé volt egy ház - szürreális kalóz és biciklis álom

sajnos a Sunny's kocsma be volt zárva, ezért lenéztünk egy másik részre, ahol művészek stúdiói vannak - és egy elhagyatott villamos. Még a villamos sínek is megvannak. Ez közvetlenül az óceán partján van. Állítólag régen Amerikában is voltak villamosok, amíg az autógyártó cégek fel nem vásárolták a közelkedési cégeket és meg nem szüntették a tömegközlekedésnek ezen formáját. Többek között ezért kell mindenkinek kocsival járnia... 

Kicsit homályos a matrica, de kihagyhatatlan " Stuck up piece of crap" - eredetileg nyilván nem roncsokra szánták, inkább elcseszett műalkotásokra de itt is jól mutat

A biciklikölcsönzőben talált biciklistérkép alapján találtuk meg ezt a "point of interest"-et, ami egy "esplanade" - igazából nyilak, amik random helyek távolságát és irányát mutatták erről a pontról - mint pl. Nagasaki, vagy Svédország....

Hát ez a tipikus no comment fotó - még sosem gondolkodtam azon, hogy az embernek lehetnek "100 Forintos álmai" - és elfogadnak Master és Visa kártyát is!!!   

Ez tényleg no comment - egyszerűen ökéletes

Aztán letettük a bringát és irány Manhattan. A Union square-en látható számok meg csak úgy kerültek ide, hogy az épület alatti zebránál volt egy alacsony, duci feka csávó, akinek a pulóverén csillogó pontokból az volt kiírva: "Ask me about the numbers" Először nem kapcsoltam, de aztán elkezdte hirdetni tevékenységét - ő felvilágosítást ad a számok értelméről, kicsit csipkelődve szólongatta az embereket... " Why, you know what these numbers mean? I can tell you!" sajnos sietősben voltunk, és nem állhattam le vele dumálni, de remélem ha legközelebb erre jövök, megint itt lesz - és akkor megtudom!, mert nagyon érdekel mit mondott volna... (annyit tudok, hogy ez a számlló elromlott - eredetileg visszazsámolt a milleniumig, azt hiszem)
Ez legalább annyira furcsa volt mint az a srác, aki a Ckinton street-en állt és 20 dollárért árult egy basszusgitárt az utcán---

 no comment

 aztán este megnéztünk egy színdarabot egy "domináról" - aki szado-mazo szexszolgáltatást nyújt Harlemben burzsoá fekete népeknek. Fasza volt, sarah volt osztálytársa írta a darabot. A domina végül romantikus kapcsolatba kerül egyik ügyfelével, egy otthonszerető - perverz - zsidó pasival....

A napot a Veselka-ban zártuk, ami egy non-stop ukrán étkezde - igazi Kelet-Európai cucc - otthon kevésbé lenne vicces, de itt az. Borst + Pirogi - tejföl, töltött káposzta és amit akarsz. Szintén kihagyhatatlan! Ez a fali dekorációs frízének egy részlete.

és végül hazafelé egy pár élénk matrica a metróban...

 

Esztekercs - alapító okirat

Bruchim ha baim! = Üdvözlet mindazoknak kik erre járnak! Ez itt Eszter online tekercse, annak is az első fejezete, ami - véletlenül sem véletlenül - ma, jelesen Purim ünnepén lát napvilágot  - ha van olyan itt egyáltalán az interneten, úgyhogy egyben Hag Purim Sameach =  Boldog Purimot!

És hogy miért éppen ma?  Anno, a teremtés utáni 5741. évben szüleim Eszternek kereszteltek el (sic!). Így lettem én Paradicsom Ádám női változata: Susán Eszter. (Aki Eszter könyvét még nem olvasta, annak két szóban a poén, hogy az Eszter könyvében leírt események mind Susán városában játszódnak.)

A Susán név, apám családneve amennyire tudom rendes, becsületes magyar név, ritka, de létezik, és nagyon valószínű, hogy sem a zsidókhoz sem a perzsákhoz nem köthető - így Susán és Susán pusztán két azonos alakú szó, ami mást jelöl, ráadásul mindkettő tulajdonnév. Ez már csak azért is érdekes, mert Eszter története épp az ilyen és hasonló megtévesztésekről, álcákról szól. Meg persze a Sorsról (Purim = Sorsvetés) - vagyis arról, hogy véletlenül kapjuk-e nevünket, sorsunkat.

"Minden embernek van neve" - írja a héber költő, Zelda -

"(...) Each of us has a name
given by our enemies
and given by our love


Each of us has a name
given by our celebrations
and given by our work


Each of us has a name
given by the seasons
and given by our blindness


Each of us has a name
given by the sea
and given by
our death."

A képen is ez az ismétlődő mondat látható street art formájában, Jeruzsálem belvárosában egy félreeső falon -  persze itt az egész megkérdőjeleződik - no meg kiegészül egy másik világba átcsusszanó űrlény farkával...

Jeruzsálem nem csak azért tartozik most ide, mert az ún. "Susán Purim" tipikusan Jeruzsálemhez köthető, hanem azért, mert itt, tekercsem első fejezeteiben bőven lesz még szó Jeruzsálemről, ugyanis Jeruzsálemben lakom egy rövid ideig és ez a hely rengeteg érdekességgel szolgál és persze sokat utazom közben - ma még Budapest, de hétfő este már New York!


Szóval Purimról - vagyis a sorsról csak annyit, hogy a szüleim bár ismerték Eszter történetét,  annyira mégsem, hogy a város nevére emlékezzenek, tehát a stílusos névadás nem volt tudatos - de talán nem volt véletlen.

Olyan tíz éves lehettem, mikor az iskolában az egyik osztálytársam, a Sinkó egy furcsa és számomra idegesítő vigyorral a száján szólt, hogy "Benne vagy a Bibliában!". Akkor hazamentem kérdőre vontam az anyámat,  hogy mit jelentsen ez, de ő is csak meglepetten nézett. Aztán utánanéztem a történetnek. Így kezdődött, és aztán fokozatosan alakult ki bennem az a tudat, hogy a nevem különös jelentőséggel bír, s életem egy adott értelmi-érzelmi síkon akarva-akaratlanul rezonál a nevemmel, így akár ezzel a többezer éves történettel. is.  

Konkrétan az Eszter könyvéből négy alapvető dolgot érzek relevánsnak saját életem szempontjából

1. zsidóság iránti elhivatottság;

2. hódítás és bódítás

3. "inter-marriage" 

4. a nők kiszolgáltatott helyzete

Ezutóbbira egy furcsa, holisztikus megoldás:

Jeruzsálem egyik 100 Forintos boltjában bukkantam rá erre a szuperhősre -
egyszerre férfi és nő, és az a neve, hogy Super Change

Az 1-es ponthoz röviden annyit, Eszter felvállalta a zsidóságát - nem zsidó - olykor zsidóellenes  környezetben - ezzel én is így vagyok. Mi több, Eszter elköteleződött a zsidó nép megmentéséért - s ha ilyen nagyszabású projekt nekem nem is jutott - (eddig még) - mégis valahogy a magyar zsidó revival  egyik amazonja lettem - Marom, Sirály, Mózes, Dor Hadas - mindenütt a kezdetektől és a mai napig aktívan ott vagyok.

A 2-es pontra mindenki asszociáljon valamit!

A 3-as pont a szüleim története - valamint különleges diaszpórába vetettségem - ez a hihetetlenül zsidó név  eredetileg egyáltalán nem zsidó - hiszen sem az Eszter (eredetileg Hadassza) sem a Susán nem zsidó nevek.

A 4-es ponthoz meg csak annyit, hogy ha jól meggondoljuk, tartalmilag elég problémás Eszter története. Értelmetlen mészárlással végződik - és a megmenekülés, a fő cselekmény Eszter fizikai adottságainak kihasználása: testét,  egész lényét a király rendelkezésére kell bocsátania, ami a legnagyobb jóindulattal is kierőszakolt kurtizánság.

there is something missing
from this story:
someone
somewhere
doesn't bother to say
whether Esther
actually liked
King A

(Michelene Wandor, részlet)

Szóval lesz itt Jeruzsálem, nők, szuperhősök és minden egyéb őrültség! Addig meg hogy teljes legyen az Eszterünnep indulokk a Gödörbe az "Átváltozás ünnepére"!

Búcsúzóul pedig Daniel legújabb szövege Eszterről: