öko-bio-ezo zsidók

A hétvégén valahogyan egy rakás kecskével meg több tucat zsidó aktivistával találtam magamat együtt a Connecticuti erdőségben. Ez itt a New Yorktól csak két órányira lévő Isabella Freedman Retreat Center (IF)

Bár alapvetően nyitott vagyok a spirituálisra - bármit is jelentsen ez a szó -  mégis volt némi fenntartásom ez iránt az öko-bio-ezo iránt, azt meg nem annyira értettem, hogy jön ebbe bele a zsidóság. És persze nem mondom, hogy összeállt a kép, de kezd derengeni,. Persze ki ne érezné jól magát egy ilyen csodálatos környezetben - az erdő közepén, egy tó partján, ahol madárcsicsergésre ébredsz és csak bio ételeket eszel. De ami tényleg jó ebben az egészben, az az, hogy ezt itt teljesen hitelesen csinálják: a szappan, a WC, a jurtában a fapadló, a kecskék tejéből készült sajt, a leghatékonyabb (német) kazán és még sorolhatnám mind-mind az ökológiai fenntarthatóság legújabb szabályainak megfelelelő. Mindezt zsidó kontextusba helyezik- tóparti zsinagóga, kóser ételek, zsidó szövegek, zsidó könyvek, ami tényleg egy érdekes plusszt ad, egy további kapcsolódási pontot. Persze azért van ami túl sok / vagy kevés - pl. a spirituális kabalath shabath elég gyér volt, amin részt vettem - de volt konzerv és orthi is, egyébként.

Első nap órákat töltöttem a könyvesboltban - próbáltam megérteni, megfejteni, hol vagyok - ennek az egésznek a “szakirodalmán” keresztül. Elképesztő, hogy mekkora kultúrája van az spirituálisan alternatív (renewal, spiritual, jóga, kabalah, stb.) és a társadalmi igazságosságra koncentráló zsidóságnak Amerikában. A kettő kapcsolata egyébként nem egészen egyértelmű, de létezik - és ez a konferencia ahol vagyok szintén ezt próbálja meg artikulálni. Spiritual activism, kabalah, zsidó jóga – amiben a héber betűket testesíti meg az ember - renewal, rekonstruktionista- LMBT zsidók - organikus zsidó szakácskönyv - haszid bölcsességek – kóser, helyben készített orgnikus kimcsi, zsidó meditáció, gyógyítás, aktivizmus, vallás - and beyond. Működött a dolog - az összes zsebpénzemet sikerült cédékre költeni - pl. megvettem Rav Raz két cd-jét, amit kerestem Jeruzsálemben, de nem találtam, pedig mondta valaki, hogy látta - hát idáig kellett eljönni érte, Connecticutba...

Az IF egyébként egy  önfenntartó organikus gazdálkodás - egy olyan hely, ahol számos program van év közben – dobolás, meditáció, zeneworkshop, bio-gazdálkodás, szukot, pésach, stb. Hosszabb-rövidebb ideig itt fel lehet töltődni, tanulni, vagy csak bérbe venni a faházakat ha tréninget, konferenciát sakarunk zervezni. Mindehhez kóser konyha, jurta-zsinagóga-újrahasznosított (tálalóból) készült tórszekrénnyel -
de van rendes zsini is a tóra néző ablakokkal. A központot még  1893-ban hozta létre a dolgozó zsidó lányok társasága. Céljuk egy olyan nyaralóhely létrehozása volt, ami a főként a ruhaiparban dolgozó szegényebb lányok pénztárcájának megfelel. Vagyis ha jól értem teljesen ingyenes volt, és még azt a bért is kifizették nekik, amitől a nyaralás ideje alatt estek el. A 41-es évektől már koedukált nyári programok is voltak itt, rászoruló iákoknak, leszerelt katonáknak. Az 50-es években foglalta el mai helyét, és ekkortól  a new yorki zsidó közösség idősebb tagjai jártak ide pihenni. A 90-es években ketdődött itt az “ökozsidóság”  a Teva  programmal, ami általános iskolásoknak szól. 2003-ban indult az Adama program, ami egy hat hónapos zsidó környezetvédelmi ösztöndíj egyetemisták és fiatal felnőttek számára. Az IF egy CSA, ahonnan hetente szállítják el a termesztett élelmiszereket.

A kóserságot és a fenntarthatóságot nem mindig egyszerű összeegyzetetni- pl. savanyúságot is készítenek, de az üvegeket, amelyekben tárolják kósersági előírások miatt nem tudják újrahasznosítani. Az élelmiszert, amit itt fogyasztunk egyébként helyben termesztik, és azokat az élelmiszereket, amit máshonnan kell ideszállítani, növényi olajjal működtetett teherautóval szállítják ide! A növényi olajat a környező éttermekből gyűjtik össze.

Ezt a farm egyik aktív üzemeltetőjétől tudom, aki mellesleg beszél magyarul, mindkét szülője magyar, és kiderült, hogy a Kőlevest üzemeltető Kápszi unokatestvére...

Ami azért is vicces, mert tavaly a Kőlevessel, Kápszival dolgoztunk együtt a Bánkitón, ami egy hasonló projekt - élmény - tó + zsidók + társadalmi igazságosság + ökológia / fenntarthatóság
annyi, hogy ez itt kevésbé civilizált, ez itt nem egy falu, hanem egy tábor, és nem csak négy napig, hanem egész évben üzemel. Vicces, hogy ahogyan a zsidó jóga - renewal - social justice egyveleg valami holisztikus - minden egy - filozófiát valósít meg - a világ két különböző pontja - Bánk és Falls Village - ennyi szálon kapcsolódhat.

A konferencia neve SIACH  párbeszédet, de meditációt is jelent, valamint ez a szó a messisás szónak az alapja is.  Olyan zsidó szervezetek vezetői vannak itt, akik valamilyen "social justice" projektet visznek., főként amerikaiak, de van sok izraeli is, meg brit.  Tegnap pl. az AJWS igazgatója, az itteni social justice sztár, Ruth Messinger beszélt. A konferencia amerikai szervezője a Hazon, akik -többek között - biciklis felvonulásokat szerveznek, és elkötelezettek a társadalmi igazságosság irányába. Itt és működik tehát a tekerj a tóra jelszó - hehe.
Jó kis kikapcsolódás volt, sok érdekes projekt, szervezet ember - jó lett volna, ha több szó esik konkrét ökológiai-és társadalmi igazágosságal kapcsolatos problémákról - de úgy tűnik ez a talákozó inkább a networking-re volt jó - talán a következő alkalom több lehetőséget kínál erre - telmerült a lehetősége egy teurópai találkozónak - talán Pesten - egy év múlva pedig Izraelben lesz a következő nemzetközi meeting.

Nachlaot - egy másik zsidónegyed Jeruzsálemben

Nachlaot kicsit nekem Jeruzsálem zsidónegyede - mármint a régi pesti zsidónegyed értelmében - bár itt nincsen nyoma olyan kulturális és kocsmaéletnek, de mégis vannak hasonlóságok. Itt érezhető az a genius loci - ami talán egykoron Jeruzsálem egészére jellemző volt - megmaradt régi utcaszerkezet. Szűk utcák, apró terek, fák, bokrok, sokszázéves kövek, ajtók, macskák.


A régi házak helyenként romosak, elhagyatottak, és látni nem egy szegényebb házat is - de a negyed központi elhelyzekedése és történelmi, városépítészeti jellegéből fakadóan rendkívül értékes ingatlanok is találhatók itt -csak nem mind komfortos.



Nachlaot - ami héberül kb. épületeket jelent - a piaccal szemben lévő részen található kis sziget. Ami körülveszi mocskos, zajos és már a modern városépítészet nyoma - legalábbis a Bezalel és az Agripas utcak, ahol pl. a közlekedés egy ideje a buszforgalom miatt elviselhetetlen. (A Jafóról ide terelték a buszokat - mivel ott most már a villamos fog járni. Illetve jár is, csak felszállni nem lehet még - többféle verziót hallottam mikor lehet majd használni...elvileg November.)

Akárcsak Krakkó, Berlin, New York és Budapest régi (zsidó)negyedei, Nachlaot is népszerű diákok, művészek körében - ami itt némi hippi-vallásos verzióban jelenik meg. Így az itt található street art is erre reflektál.

Nachlaot style

Az itt kószáló a romantikus épületek, eldugott terek és narancsfák között számos régi gyönyörű kis zsinagógára lelhet. Itt található pl. Jeruzsálem egyik legjobb közössége, Rav Raz hippi-hászid rabbi vezetésével, az Aryeh és a Mishkanot utca sarkán. Egy kék kapun kell bemenni, majd egy meredek lépcsőn föl. A kabalath shabbath abszolút kihagyhatatlan, a sáchriszt inkább csak férfiaknak ajánlom, mert a tóraolvasás egészen a férfi részen történik, de középen van mehice, és általában a Rav, aki többnyire a sliach tsibur a mehice előtt áll, szimmetrikusan középen a férfi és a női rész között, miközben ritmikusan püföli a szidurt, de annyira, hogy jól látható egyes lapok már cafatokra estek, vagy egy részük hiányzik. Én itt értettem meg, mi az hogy kavanah. Nagyon sok éneklés - a tempó pedig elég visszafogott - kabalath shabath minimum 1,5 óra - viszont így majdnem minden imát értelmezve el lehet mondani. Gyakori a spontán tánc, sírás, nevetés, érdemes gyertyagyújtás után jönni mihamarabb, mert hamar megtelik.

Nem sok, de Nachlaotban is van azért szokásos városi szubkulti - egy hasznátruha bolt és két kocsma - pl. a Slow Moshe a Nisim Bachar környékén.
Egy apró közösségi központra is ráleltem, Haohel névre hallgat,  a Nisim Bachar 25 szám alatt, ahol lehet kapni designos Nachlaot tértképet, ami jelöli a zsinagógákat, boltokat - de még a gnizat is, ami a vallási iratok megsemmisítésére való konténer-gyűjtő. A Haohelben vannak önálló projektek is - tóraoktatás nőknek férfiaknak, szabadtéri kabalth shabath, közösségcentrikus vezetőképzés - és még sok más.

Nachlatoban találtam a legközelebbi edény-mikvét is - aki ilyesmire vágyik, megtalálja. A sárga felirat arra hívja fel a figyelmet, hogy a "tojvelók" a papírdarabokat ne dobálják a mikve körül szét. Az edényeket, evőeszközöket ugyanis csak úgy lehet megmeríteni, ha minden papírdarabot eltávolítunk róluk. Ez egyébként néha a művelet legnehezebb része, mert iszonyú erős ragasztókat használnak az edénycégek...

Ez persze csak a felszín, és ezen túl még sok-sok más apró meglepetéssel szolgál e különleges hangulatú városrész - felfedezőknek, kószálóknak első számú állomás!