2011. március 27., vasárnap

MOHO Philadelphia

Péntek este a Philadelphiai Mózes Házban kötöttem ki. 7 után érkeztek az emberek és hajnal fél kettőkör még ment a buli...minden alkhol elfogyott - az itteni Mózesnek van komoly kis bárszekrénye is!

Itt négyen laknak, Cody - aki szuperjófej, és Chica nevű kutyája is itt lakik, Lawrence, aki tanár és éppen nagyon csajozósban van - így tegnap Cody javította helyette a diákok dolgozatait - meg két Rebecca, Rebecca Karp, alapítótag, aki az AJC-nél dolgozik és Becca, aki a National Museum of American Jewry múzeumban dolgozik.

Becca péntek este főzött tésztát és paradicsomszószt, de a menü alapjában véve abból állt össze, hogy minden vendég hozott valamit. Így roskadásig megtelt az asztal a legkülönbözőbb vega ételekkel. Persze a lakók előtte lekoordinálták ki mit, mennyit hoz. Kabalath shabath nem volt, viszont volt "Pimp my food" - vagyis mindenki, aki valamilyen ételt hozott, bemutatkozott és elmondta, mit sütött-főzött, mit tartalmaz és hogyan készült az étel.
Ez a bejáratnál lévő fotós fal - ilyet én is mindig szerettem volna, hogy legyenek kinyomtatva fotók - de aztán nem jutott már rá idő, pedig milyen jól néz ki!



A Philly Moishe House egyébként komposztál és organikus zöldségeket vásárolnak egy farmról. Ezt itt CSA-nak nevezik divatosan - Community Supported Agriculture. 

A vendégek nemcsak ételeket, de bort is hoztak. Challah volt itthon, az előző napi Jóga-lélegző-challahkészítő workshopról - míg megkelt a tészta a lányok jógáztak egyet. Egyébként itt is tépik a challát.
A kidus bort viszont nem adják körbe. A kézmosás megvan, és azoknak, akik nem tudják az áldást ki van írva egy lapra, ami a csap mellé van elhelyezve pontos magyarázattal - hogyan kell ezt tenni. Nem is tudtam, hogy a kezünket felfelé kell tartani a végén - érdekes, mindig tanul valamit az ember és jó látni - itt sem úgy jönnek világra az emberek, hogy mindent tudnak!

A Philliy Mózes csapat is elég aktív és amit jó volt hallani, kooperálnak a többi fiataloknak szóló szervezettel, havonta egyszer van egy meeting ahol koordinálják az időpontokat, meg minden egyebet.Kb. 100-200 emberhez érnek el.

Az emberek egyébként elég hasonlóak voltak a Pesti Mózes látogatókhoz, csak itt valahogy evidensebb a zsidóság mint otthon. Meg itt nincs Sirály.

A kiddust egy exMózesházlakó, Brian mondta (fejből). A ház tartozéka még a "Bible-raps" projekt gazdája, Rebecca pasija - őt láttam 11 után egy Pirkei Avottal rohangálni.

Egyébként viccesek - kiürült befőttesüvegeket használnak poharak helyett.

Egyetlen fotót készítettek az este. Előtte megkérdezték, van-e valakinek ellenvetése / akár vallási akár fotózás-fóbia. Ez már csak azért vicces, mert a Philly Mózes lakók egyébként teljesen szekulárisak, az egyikőjük komolyan tépelődött azon, hogy hogy berakhat-e valami zenét sábeszkor 11 után  - végül nem tette - de gondolom ebbe belejátszott az is, hogy ott volt az egyik nagy alapítvány munkatársa is. Ennek ellenére pl. kóserek - régebben csak vega konyhájuk volt, de most rendesen húsos-tejes. Perzse itt könnyebb kóser élelmiszert beszerezni, Phillyben 100 ezer zsidó él, kb. A vendégek által hozott ételeket műanyag evőeszközökkel szolgálják fel, a bort is műanyagohárból ittuk - így nincs mosogatás-para se kóserság para.
 

Van egy Moishe House Fame of Hall is, egykori lakókkal - meg Will Smith-el, amint épp Codyval haverkodik. Rajta van eX-Mózeslakó barátunk Brian is, akinek még mindig van kulcsa a lakáshoz! Mesélte, hogy már college ideje alatt be akart költözni, de nem engedték - valószínűleg az alkoholfogyasztási korhatárnak ebben szerepe lehet. Egyébként Brian matekot tanít és most éppen egy rekordot akar felállítani - ő akar az az ember lenni, aki a legtöbb Mózes Házba látogat el. Azt hiszem most 8-nál tart. Nyáron megy majd Pestre is!Beloruszba nem megy, mert néccá' dollár a vízum. Random.







Itt minden ki van ám találva - az ajtón kimenve egy kis táblán a távozóktól még egy utolsó kérdés: feliratkoztál már az emaillistára?



Szóval kóser az egész, és hihetetlen, hogy sok mindenben nagyon hasonló az otthonihoz. De akkor is igaz, hogy mindenütt jó, de legjobb otthon - a Pesti ház akkor is rulez!!! de ha már rulez - azaz szabályok - akkor Phillyből is lehet ötleteket meríteni!

Jom sisi beboker

Reggel jógzázni indultunk, de elmaradt, úgyhogy ehelyett beugrottunk a közeli (20 perc séta!) bageleshez egy kis lazac-creamcheese kombóért. Az előttem álló fekete kabátos, jólöltözött hászid 2000 bagelt rendelt jövő hétre - gondolom átuganak a haverjai...


A kis étkezde - főleg Jeruzsálem után - érdekes volt, főleg az apró részletek, mint pl. a kézmosó mellett műanyag pohárban elhelyezett apró bagedarabok, hogy kézmosás után egyből bekaphassa az ember - és az asztaláig menet közben akér beszélni is tudjon. Vagy a bekeretezett újságcikk a falon, ami egy orthodox zsidóról szólt, aki a New Yorki rendőrségnél kezdett el dolgozni. Vagy az "autnetikus kóser canolli" - és a felhívás - "Ride the donkey with a canolly, Spin the canolli, stb.A fali dekoráció egyébként csak és kizálóral Jeruzsálemet ábrázolta - halszemoptikás, fekete fehét, teliholddal - és persze az emberek - a fiatal orthodox pár - a kissé kattant idősebb orthodox férfi aki jiddisül beszél a vendégekhez - akik kissé aggódva, de rezzenéstelen arccal figyelik. És persze a Lubavicsi rebbe képe is kint volt.

Az utcán aztán nem messze szólt a zene is - polka - mintha az 50-es években lennénk - a micve tankból szólt a zene - egy fiatal bócher éppen egy hatalmas matricát ragasztott a micve tank oldalára, a középső egy piktogrammot ábrázolt, egész pontosan egy tfillint légoló férfit. Háromszavas jelszó volt felette - Connect. Empower. - erre a kettőre emlékszem.
Aztán láttam igazi sárga amerikai iskolabuszt, ami kifejezetten a Lubavitsiaké volt, és újépítésű lakások hatalmas hirdetését, ahol a jacuzzi és a tetőkert mellett a seling point "beautiful shul".A házak bejárata felett nem egy helyen üdvözlő szavak várják a messisást!

Azt hiszem végül is jó ötlet volt péntek reggel crown Heights haszid részén sétálgatni! - Ha legközelebb megyek, akkor több időt szánok majd rá.

2011. március 25., péntek

Biking Brooklyn

Tegnap megvolt az áttörés. Végre sikerült átlendülni a "jet-lag"-en, így nem keltem ma hajnal 4-kor és nem aludtam el a mondat közepén még éjfél előtt ... Az áttöréshez bizonyára hozzájárult a félnapos biciklitúra a napsütéses Brooklynban.
Éljenek a bébetűsök, best things in life are B! Brooklyn Budapest Berlin Bicikli
Barcelona B'reshit Beto Basil - apropó Basil! Basil, a patkány a Faulty Towerből megvan? Bazsalikom a neve annak az "interkulti" kóser (tejes) étteremnek is, ami itt van a közelben, ahol lakom. A pizza fenomenális, de a többi olaszos étel is, de ami még inkább hírnevet szerzett ennek a helynek, az az, hogy egy talán kicsit meredek haszid-karibi  fusion! Crown Heights-ban ugyanis a két legnagyobb "etnikum" a haszid zsidók és a karibi fekák. Az étterem egy érdekes kísérlet arra, hogy lehet-e és hogyan egy olyan nyitott kóser éttermet üzemeltetni, ahova topban és miniszoknyában is be lehet menni, de szívesen járnak oda feketekipás, parókás népek is.A Basil egy éve nyílt - és abszolút kihagyhatatlan gasztronómiai és cross-cultural élmény!

De vissza a biciklihez - alább néhány emlékezetes pillanat. Az első vicces esemény azután történt, hogy éppen kiléptem az ajtón: egy apuka összekötve a kellemeset a hasznossal futás közben sétáltatta babakocsiban a gyermekét:
Hát ez New York - állítólag minden városnak van egy átlagsebessége, ami valamennyi lakójára jellemző - ez itt kicsit magasabb lehet, mint Kiskufélegyházán...

Csak a mi utcánkban több közösségi kert is van, Brooklyn egyes részein szinte minden sarkon egy!



Aztán egy nagyon szuper helyen ebédeltünk - a Veggie Burgert ajánlom mindenkinek


Ez Cobble Hill - meg a biciklim


Aztán tovább bringáztunk egészen az óceánig - ahol egy pár igényes játszótérre kalauzolt Sarah




Ez egy köztéri kiállítótér


Ez pedig Red Hook felé volt egy ház - szürreális kalóz és biciklis álom

sajnos a Sunny's kocsma be volt zárva, ezért lenéztünk egy másik részre, ahol művészek stúdiói vannak - és egy elhagyatott villamos. Még a villamos sínek is megvannak. Ez közvetlenül az óceán partján van. Állítólag régen Amerikában is voltak villamosok, amíg az autógyártó cégek fel nem vásárolták a közelkedési cégeket és meg nem szüntették a tömegközlekedésnek ezen formáját. Többek között ezért kell mindenkinek kocsival járnia... 

Kicsit homályos a matrica, de kihagyhatatlan " Stuck up piece of crap" - eredetileg nyilván nem roncsokra szánták, inkább elcseszett műalkotásokra de itt is jól mutat

A biciklikölcsönzőben talált biciklistérkép alapján találtuk meg ezt a "point of interest"-et, ami egy "esplanade" - igazából nyilak, amik random helyek távolságát és irányát mutatták erről a pontról - mint pl. Nagasaki, vagy Svédország....



Hát ez a tipikus no comment fotó - még sosem gondolkodtam azon, hogy az embernek lehetnek "100 Forintos álmai" - és elfogadnak Master és Visa kártyát is!!!   


Ez tényleg no comment - egyszerűen ökéletes

Aztán letettük a bringát és irány Manhattan. A Union square-en látható számok meg csak úgy kerültek ide, hogy az épület alatti zebránál volt egy alacsony, duci feka csávó, akinek a pulóverén csillogó pontokból az volt kiírva: "Ask me about the numbers" Először nem kapcsoltam, de aztán elkezdte hirdetni tevékenységét - ő felvilágosítást ad a számok értelméről, kicsit csipkelődve szólongatta az embereket... " Why, you know what these numbers mean? I can tell you!" sajnos sietősben voltunk, és nem állhattam le vele dumálni, de remélem ha legközelebb erre jövök, megint itt lesz - és akkor megtudom!, mert nagyon érdekel mit mondott volna... (annyit tudok, hogy ez a számlló elromlott - eredetileg visszazsámolt a milleniumig, azt hiszem)
Ez legalább annyira furcsa volt mint az a srác, aki a Ckinton street-en állt és 20 dollárért árult egy basszusgitárt az utcán---
 no comment

 aztán este megnéztünk egy színdarabot egy "domináról" - aki szado-mazo szexszolgáltatást nyújt Harlemben burzsoá fekete népeknek. Fasza volt, sarah volt osztálytársa írta a darabot. A domina végül romantikus kapcsolatba kerül egyik ügyfelével, egy otthonszerető - perverz - zsidó pasival....

A napot a Veselka-ban zártuk, ami egy non-stop ukrán étkezde - igazi Kelet-Európai cucc - otthon kevésbé lenne vicces, de itt az. Borst + Pirogi - tejföl, töltött káposzta és amit akarsz. Szintén kihagyhatatlan! Ez a fali dekorációs frízének egy részlete.

és végül hazafelé egy pár élénk matrica a metróban...

 

2011. március 19., szombat

Esztekercs - alapító okirat

Bruchim ha baim! = Üdvözlet mindazoknak kik erre járnak! Ez itt Eszter online tekercse, annak is az első fejezete, ami - véletlenül sem véletlenül - ma, jelesen Purim ünnepén lát napvilágot  - ha van olyan itt egyáltalán az interneten, úgyhogy egyben Hag Purim Sameach =  Boldog Purimot!

És hogy miért éppen ma?  Anno, a teremtés utáni 5741. évben szüleim Eszternek kereszteltek el (sic!). Így lettem én Paradicsom Ádám női változata: Susán Eszter. (Aki Eszter könyvét még nem olvasta, annak két szóban a poén, hogy az Eszter könyvében leírt események mind Susán városában játszódnak.)

A Susán név, apám családneve amennyire tudom rendes, becsületes magyar név, ritka, de létezik, és nagyon valószínű, hogy sem a zsidókhoz sem a perzsákhoz nem köthető - így Susán és Susán pusztán két azonos alakú szó, ami mást jelöl, ráadásul mindkettő tulajdonnév. Ez már csak azért is érdekes, mert Eszter története épp az ilyen és hasonló megtévesztésekről, álcákról szól. Meg persze a Sorsról (Purim = Sorsvetés) - vagyis arról, hogy véletlenül kapjuk-e nevünket, sorsunkat.

"Minden embernek van neve" - írja a héber költő, Zelda -

"(...) Each of us has a name
given by our enemies
and given by our love


Each of us has a name
given by our celebrations
and given by our work


Each of us has a name
given by the seasons
and given by our blindness


Each of us has a name
given by the sea
and given by
our death."


A képen is ez az ismétlődő mondat látható street art formájában, Jeruzsálem belvárosában egy félreeső falon -  persze itt az egész megkérdőjeleződik - no meg kiegészül egy másik világba átcsusszanó űrlény farkával...

Jeruzsálem nem csak azért tartozik most ide, mert az ún. "Susán Purim" tipikusan Jeruzsálemhez köthető, hanem azért, mert itt, tekercsem első fejezeteiben bőven lesz még szó Jeruzsálemről, ugyanis Jeruzsálemben lakom egy rövid ideig és ez a hely rengeteg érdekességgel szolgál és persze sokat utazom közben - ma még Budapest, de hétfő este már New York!


Szóval Purimról - vagyis a sorsról csak annyit, hogy a szüleim bár ismerték Eszter történetét,  annyira mégsem, hogy a város nevére emlékezzenek, tehát a stílusos névadás nem volt tudatos - de talán nem volt véletlen.

Olyan tíz éves lehettem, mikor az iskolában az egyik osztálytársam, a Sinkó egy furcsa és számomra idegesítő vigyorral a száján szólt, hogy "Benne vagy a Bibliában!". Akkor hazamentem kérdőre vontam az anyámat,  hogy mit jelentsen ez, de ő is csak meglepetten nézett. Aztán utánanéztem a történetnek. Így kezdődött, és aztán fokozatosan alakult ki bennem az a tudat, hogy a nevem különös jelentőséggel bír, s életem egy adott értelmi-érzelmi síkon akarva-akaratlanul rezonál a nevemmel, így akár ezzel a többezer éves történettel. is.  


Konkrétan az Eszter könyvéből négy alapvető dolgot érzek relevánsnak saját életem szempontjából


1. zsidóság iránti elhivatottság;
2. hódítás és bódítás
3. "inter-marriage" 
4. a nők kiszolgáltatott helyzete

Ezutóbbira egy furcsa, holisztikus megoldás:

Jeruzsálem egyik 100 Forintos boltjában bukkantam rá erre a szuperhősre -
egyszerre férfi és nő, és az a neve, hogy Super Change

Az 1-es ponthoz röviden annyit, Eszter felvállalta a zsidóságát - nem zsidó - olykor zsidóellenes  környezetben - ezzel én is így vagyok. Mi több, Eszter elköteleződött a zsidó nép megmentéséért - s ha ilyen nagyszabású projekt nekem nem is jutott - (eddig még) - mégis valahogy a magyar zsidó revival  egyik amazonja lettem - Marom, Sirály, Mózes, Dor Hadas - mindenütt a kezdetektől és a mai napig aktívan ott vagyok.

A 2-es pontra mindenki asszociáljon valamit!

A 3-as pont a szüleim története - valamint különleges diaszpórába vetettségem - ez a hihetetlenül zsidó név  eredetileg egyáltalán nem zsidó - hiszen sem az Eszter (eredetileg Hadassza) sem a Susán nem zsidó nevek.

A 4-es ponthoz meg csak annyit, hogy ha jól meggondoljuk, tartalmilag elég problémás Eszter története. Értelmetlen mészárlással végződik - és a megmenekülés, a fő cselekmény Eszter fizikai adottságainak kihasználása: testét,  egész lényét a király rendelkezésére kell bocsátania, ami a legnagyobb jóindulattal is kierőszakolt kurtizánság.

there is something missing
from this story:
someone
somewhere
doesn't bother to say
whether Esther
actually liked
King A

(Michelene Wandor, részlet)

Szóval lesz itt Jeruzsálem, nők, szuperhősök és minden egyéb őrültség! Addig meg hogy teljes legyen az Eszterünnep indulokk a Gödörbe az "Átváltozás ünnepére"!

Búcsúzóul pedig Daniel legújabb szövege Eszterről: