Mi muna?

Év eleje óta izgatottan vártam, hogy milyen lesz Pészach Jeruzsálemben. Tavaly ilyenkor, mikor a Mózes Házban pár pohár bor után azt énekeltük, hogy Hashana habaa bJerushalaim egy pillanatig sem sejtettem, hogy ez egy önbeteljesítő jóslat lesz. A Széder este - és ezt előre tudtam - persze nem vetekedhetett az otthonival. Pésach mégiscsak egy diaszpóra ünnep, ott lehet igazán átérezni, meg hát Pesten évek óta a szokásos társaság, a szokásos humoros-ironikus szédertálazás - legutóbbi évben naranccsal - aztán zenélgetés, dajdaj. Itt végül  Yamin Moshe-ben kötöttem ki, egy barátom családjánál. Yamin Moshe a Palotanegyed és a Rózsadomb keveréke, a Jafó kapuval szemben lévő terület, ami az utóbbi pár évtizedekben igencsak felfutott és mára leginkább amerikai és francia gazdagok engedhetik meg maguknak, hogy itt lakjanak - kétségtelenül szinte már fáj, annyira gyönyörű, szűk utcácskáival, passzázsaival. Mindazonáltal a Széder nem volt masumasu - ahogy a héber mondja, inkább korrektnek nevezném, megcselekedtük, amit megkövetelt a haz(g)a-da... elmondtunk,  megittuk, bemártottuk, megkérdeztük, elrejtettük - és fél egyre már végeztünk is. Volt vicceskedés is, az Echad mi yodea-t úgy énekeltük, hogy mindenki kapott egy számot, és midnen alkalomma, amikor az ő száma jött sorra, akkor fel kellett állnia, és azt a sort csak ő énekelte - vicces volt.

Pesach többi napja viszonylag izgalom nélkül telt, sikerült majd minden étkezésre vendégsébe menni - itthon ugyanis az egész konyha le volt alufóliázva. Lakótársam még a kanapét is szétszedte, mert ő "érzi, hogy ott egy csomó morzsa van beszorulva"...mondjuk tényleg meglepődtem, mikor a kanapé alól egy pár cipőt söpörtem ki, melyeknek létezéséről odáig nem tudtunk...Szóval teltek a napok, a hag seni idejére már nagyon elegem volt a maceszből. Nem gondoltam volna, hogy végül nem a Széder este, hanem a Pesach kimenetele (kivonulás!) utáni chamec-orgia lesz a csúcspont.

Úgy történt, hogy az egyik -abszolút szekulár izraeli haver és a barátnője elvittek egy mimunára, ami egy marokkói mufleta-party. Az "Avram" bár tulajdonosánál volt a party,  a lakásán, amihez vagy 100 négyzetméteres kerthelyiség is járult. 

Kisebb embertömeg jött össze a nagy ünnepre. Volt zenekar is - Nino, nagy udmester játszottt,meg tantíványai, a színes ruhákban meg csak úgy ropták a népek. 

És persze ettünk mufletát, ami úgy néz ki, mint a palacsinta, de az íze nyersebb, és vajjal, mézzel, lekvárral megkenve szolgálják fel.

Meg egyébként is - őrült édességek voltak, mint pl. a paradicsomlekvár, meg hasonlók. A lényeg, a lényeg sok alkohol is fogyott - és egy ponton a rendőrség is megjelent - bár ez nem illett annyira a képbe, ugyanis az átlagéletkor mégiscsak 40 év volt - de hát a party az 40-en túl is party.

Így ért hát véget a sanyarúság hete, egy nagy össznépi dolce vitá-val